A nem megfelelő választás a féknyomó vásárlásakor a gyártási költségek megugrásához és a befektetés elvárt megtérülésének elmaradásához vezethet. Ezért a döntéshozatal során több tényezőt is mérlegelni kell.
Munkadarab
Az első fontos szempont a gyártani kívánt alkatrészek; a cél egy olyan gép beszerzése, amely a lehető legrövidebb ágyhosszal és a legkisebb űrtartalommal képes ellátni a feladatokat.
Gondosan vegye figyelembe az anyagminőséget, valamint a maximális feldolgozási vastagságot és hosszt. Ha a munka nagy része 16 méretű lágyacél, maximum 10 láb (3,048 méter) hosszúságú, akkor 50 tonnás léghajlító erő elegendő. Ha azonban a munka jelentős fenékhajlítással jár (verés vagy aljozás), akkor egy 160 tonnás gépet kell fontolóra venni.
Feltételezve, hogy a legvastagabb anyag 1/4 hüvelykes, egy 10 láb hosszúságú darab léghajlítása 200 tonnát igényel, míg az alsó hajlítás (coining) legalább 600 tonnát igényel. Ha a legtöbb munkadarab 5 láb vagy rövidebb, akkor a szükséges tonnatartalom nagyjából a felére csökken, ami jelentősen csökkenti a beszerzési költséget. Az alkatrész hossza döntő tényező az új gép specifikációinak meghatározásakor.
Elhajlás
Ugyanazon terhelés mellett az ágy és a nyomószár kihajlása egy 10 lábas gépen négyszerese egy 5 lábos gépének. Ez azt jelenti, hogy a rövidebb gépeknél kevesebb alátétbeállításra van szükség az elfogadható alkatrészek előállításához. A csökkentett alátét-beállítások rövidebb beállítási időt eredményeznek.
Az anyagminőség szintén kulcsfontosságú tényező. Az enyhe acélhoz képest a rozsdamentes acél általában körülbelül 50%-kal nagyobb erőt igényel, míg a legtöbb lágyalumínium körülbelül 50%-kal kevesebbet. Az űrtartalom táblázatokat a présfék gyártóktól szerezheti be; ezek a diagramok becsléseket adnak a hossz lábonkénti mennyiségére vonatkozóan különböző anyagvastagságok és -minőségek esetén.
Hajlítási sugár
A léghajlítási módszer alkalmazásakor a hajlítási sugár a szerszám nyílásszélességének 0,156-szorosa. Léghajlítás során a szerszám nyílásszélessége az anyagvastagság nyolcszorosa legyen. Például, ha 16-os lágyacélt alakítanak ki 1/2 hüvelykes (0,0127 méteres) szerszámnyílással, a kapott hajlítási sugár körülbelül 0,078 hüvelyk. Ha a hajlítási sugár hozzávetőlegesen megegyezik az anyagvastagsággal, akkor fenékezésre (vagy coining típusú aljozásra) van szükség. A fenékezéshez szükséges erő azonban körülbelül négyszerese a levegő hajlításának.
Ha a hajlítási sugár kisebb, mint az anyagvastagság, akkor az anyagvastagságnál kisebb csúcssugarú lyukasztót kell alkalmazni, és az éremelési módszert kell alkalmazni. Ehhez a levegő hajlítási erejének tízszeresére van szükség.
Léghajlításhoz a lyukasztót és a szerszámot 85 fokos vagy kisebb szögben kell megmunkálni (kisebb szög előnyösebb). Ennek a szerszámnak a használatakor ügyelni kell a lyukasztó és a szerszám közötti hézagra a löket alján, valamint a túlhajlításra, amely a visszaugrás kompenzálásához és a körülbelül 90 fokos végső szög eléréséhez szükséges.
A léghajlító szerszámok általában 2 foknál kisebb vagy azzal egyenlő visszarugózási szöget produkálnak egy új présféknél, a hajlítási sugár a szerszám nyílásszélességének 0,156-szorosa. A mélyedésnél a szerszám szöge általában 86 fok és 90 fok között van. A löket alján a lyukasztó és a szerszám között egy hézagnak kell lennie, amely valamivel nagyobb, mint az anyagvastagság. A formázási pontosság javul, mert a fenékhúzáshoz használt nagyobb tonnatartalom (körülbelül négyszerese a léghajlításnál) csökkenti a hajlítási sugár területén belüli feszültségeket, amelyek jellemzően visszarugózást okoznak.
Az éremelés hasonló a fenékezéshez, kivéve, hogy a lyukasztó hegyét a kívánt hajlítási sugárra megmunkálják, és a lyukasztó és a szerszám közötti hézag a löket alján kisebb, mint az anyagvastagság. Mivel elegendő erőt (körülbelül tízszer akkora, mint a levegő hajlítása) alkalmaznak ahhoz, hogy a lyukasztó hegye érintkezésbe kerüljön az anyaggal, a visszarugaszkodás gyakorlatilag megszűnik.
A legalacsonyabb űrtartalom kiválasztásához a legjobb az anyagvastagságnál nagyobb hajlítási sugarat tervezni, és lehetőség szerint a levegős hajlítási módszert használni. A nagyobb hajlítási sugár gyakran nem veszélyezteti a kész alkatrész minőségét vagy későbbi hasznosságát.
Hajlítási pontosság
A hajlítási pontosság követelményei kritikus tényező; ez a tényező határozza meg, hogy CNC présféket vagy kézi vezérlésű présféket kell-e figyelembe venni. Ha a hajlítási pontossági követelmény ±1 fok és nem alkuképes, akkor elengedhetetlen a CNC gép. A CNC présfékek ±0,0004 hüvelykes nyomószár ismételhetőséget biztosítanak; a precíz alakítási szögek eléréséhez ilyen szintű pontosságra és kiváló minőségű szerszámokra van szükség. Ezzel szemben a kézi présfékek ±0,002 hüvelyk nyomószár ismételhetőségűek, és jellemzően ±2-3 fokos szögeltéréseket produkálnak megfelelő szerszámozás mellett is. Ezenkívül a CNC présfékeket a gyors szerszámbeállításra tervezték – ez döntő tényező több, kis mennyiségű alkatrész hajlításakor.
Szerszámozás
Még ha van is egy állványa tele szerszámokkal, ne gondolja, hogy azok alkalmasak egy újonnan vásárolt géphez. Minden szerszámot ellenőriznie kell, hogy nem kopott-e úgy, hogy megméri a lyukasztó hegye és a váll közötti távolságot, valamint a szerszám vállai közötti távolságot.
Szabványos szerszámok esetén a lábonkénti eltérésnek ±0,001 hüvelyk körül kell lennie, a teljes hossz-eltérés pedig nem lehet több ±0,005 hüvelyknél. A precíziós köszörülésű szerszámok pontosságának lábonként ±0,0004 hüvelyknek kell lennie, a teljes pontossági tűrés pedig nem haladhatja meg a ±0,002 hüvelyket. Ideális esetben precíziós köszörülést kell használni a CNC présfékekkel, míg a standard szerszámokat a kézi présfékekkel.
Karima hossza
Fontolja meg egy 5 × 10 láb méretű, 10 méteres lágyacél lemez 90 fokos szögben történő hajlítását: a présféknek további 7,5 tonna erőt kell kifejtenie ahhoz, hogy felemelje a lapot, és a kezelőnek fel kell készülnie egy 280 fontos karima leejtésére. Egy ilyen alkatrész elkészítéséhez több erős munkásra vagy akár darura is szükség lehet. A présfék-kezelők gyakran hajlítanak meg hosszú karimájú alkatrészeket anélkül, hogy teljesen felismernék a feladattal járó fizikai terhelést.
